A harmadik tekerési napot kb. délután 1-kor tudtuk megkezdeni. Az előző napi őrült 127 km-es dimbi-dombi után laza sík következett. Viszont bedurrant az idő 30 fok fölé. Kb. 3 települést tudtunk csak bedarálni. Ennünk kellett. De 3 körül az éttermek pihiznek. Egy nyamvadt pizzát nem tudtunk enni. Maradt a jó öreg multi. McDonald’s. Igazából már ez is életmentő volt. Egy közeli boltban pedig feltankoltuk a kajabázisunkat, majd folytattuk a szenvedést a forró, sík, uncsi tájon. Tengert nem láttunk, mert már lagúna az egész. Elvileg aznap már Mestrebe akartunk érni. Esélyünk nem volt rá. A késői, fáradt indulás miatt jelentős csúszásban voltunk, amit a hőség csak súlyosbított.
Este 8 körül erőteljesen keresni kezdtünk szállást bookingon és az offline térképen. Ennek folyományaként sikerült egy rossz helyre szállást foglalnom. A rossz hely, akkor derült ki miután visszaigazolták a foglalást. 10x megnéztük, hogy tuti hely, bevállalható vészhelyzetben. Hogy rontottam el azt nem tudom, de egy kicsit szétcsúsztam mikor mellbevágott a felismerés, hogy 25km-el visszább van a lefoglalt és kifizetett szállás, mint ahol mi vagyunk…
Ilyen gyorsan ritkán dobok ki az ablakon pénzt, mint akkor… Mariannát fel is hívtam, hogy legalább kibeszéljem magamból és őt se érje meglepetésként az összeg a számlán. Ez mélypont volt mentálisan és fizikailag is.
Végül Nándi lenavigált minket Bibione mellé Lignano Sabboadoroba. Ez is egy klasszikus olasz tengerparti üdülőhely. Hulla fáradtan és letörve (én) estünk be. Persze volt hely. Adatok egyeztetése és máris lehetett sátrát állítani. Volt szuper zuhany. Viszont olyan meleg volt már éjjel, hogy alig bírtam aludni. De legalább volt helyünk.
Másnap idő kellett míg összeszedtük magunkat és persze a felszerelést. A meleg pedig nem szűnt, csak még jobban durvult. Az előző nap is szenvedős 80km volt.


