Jó régen nem írtam, semmi időnk nem volt. Rohanni kellett minden nap.
Amiről már nem írtam azok a Ljubljana utáni napok.
Kezdem a Ljubljana – Aurisina szakasszal.
Ez egy brutálisan hosszú, emelkedős, szerpentines út. Ljubljana után elég jó terepen mentünk. Kerülgettük a hegyeket és nagyon szép tájon tekertünk.
Aztán jöttek a megkerülhetetlen emelkedők, hatalmas szerpentines részek. A jó az volt, hogy bár eső volt néha, mégis jól esett, mert picit enyhébb lett a levegő.
Nagyon lassan tudtunk átevickélni ezeken az emelkedőkön, de végülis sikerült. Viszont eleve később tudtunk elindulni Ljubljanából. És a városból kijönni se volt kevés idő.
Így hiába haladtunk jól, nagyon messze voltunk még Aurisinától. És este 10-ig oda kellett érni a szállásra, különben kereshettünk volna campinget (Camping Carso)
. Szinte lehetetlen lett volna bringákkal, éjjel, hulla fáradtan.
Marianna is telefonált a szállásra, hogy várjanak. Azt mondták 10-ig tudnak várni.
Elég stresszes volt a helyzet. A mák az volt, hogy a sok emelkedő után az út maradék részén szinte csak gurultunk. De bő 30km-t. Volt hogy 55-60 közötti sebességgel mentünk. Sok helyen alapból 30 felett mentünk. Iszonyatosan gyorsan haladtunk és közben Nándi navigált. Nélküle nem ment volna.
Fél 10-re odaértünk. Check-in. És sátorállítás, zuhany. Béke.
Folyt. Köv.
Adria 2018 