Tegnap délután összekapartuk magunkat és túráztunk egyet a celjei várhoz. A felvezető út brutális. 10% feletti emelkedők. Izzadtunk, mint a kutyák. Többször megálltunk pihenni. Az egyik ilyen kanyarban el kezdett szemerkélni az eső. Még jól is esett. Majd el kezdett zuhogni. Még az is. Aztán ahogy a levegő is hűlni kezdett már annyira nem volt kellemes 😀 Gyorsan elment. Gatyáig eláztunk.
A várba bementünk, nézelődtünk és szárítkoztunk. Az egyik várfalnál a pólóinkat is kiterítettük – egy elzártabb rész volt, nem látta senki Közép-Kelet Európa két legszebb felsőtestét. Nándi is legyezgette, lobogtatta a mezét. Majd egyszer csak egy kérdést tett fel kissé ilyedten és meglepetten:”Mi repült le?”
Kiderült, hogy a bringazár kulcsa, ami csak a kulccsal vagy flexxel “nyitható”. Alig volt rajtunk kisebb pánik, bár próbáltunk a megoldásra koncentrálni. Egy ideig teljes tanácstalansággal, ugyanis egy teljesen lehetetlen helyre eshetett a kulcs. Esély a megtalálására vagy csak az odajutásra is szinte nulla. A jegyárus kiscsaj se tudott mit segíteni, mondta nyugodtan keressük.
Felújítási munka van a várban. Szlovén munkástól próbáltam angolul flexet kérni, hogy levágjuk a bringaról a zárat. Hát nem lett flex 😀
Imádkoztam. Valami csodát, mert így megindulni se tudunk a túrára, ha a bringa a celjei vár korlátjához van zárva 😀 Ja most már röhögők, akkor nem 😀
Amíg én flexet próbáltam angolul kunyizni egy rohadt magas középkori várban, addig Nándi tett egy próbát, hátha lejut a gazos, sziklás helyre, ahová a kulcs esett. És megtalálta 😀 😀 Kész 😀 Somogyi kolléga gondoskodott a túra izgalmas részéről 😀 A nagy örömre ettem egy dupla csokis málnás Magnumot 😉
Egyébként szép a vár és jó volt szarrá ázni 😀
Istené a dicsősség mindenért 😉
Zárásként a vár vendégkönyvébe tettem egy bejegyzést: “Vivat Hunyadi! From Hungary” 😉
A mai track Stravan: https://www.strava.com/activities/1730028065/shareable_images/map_based?hl=en-US&v=1532641539
A kulcs előtt
A kulcs után
Vivat Hunyadi!
Adria 2018 